Vasárnap, október 17-én, hajnali hatkor, még a sötétség leple alatt találkozott 23 elszánt, túrázni vágyó ember a Penny parkolójában, innen indultunk a Cibles (Țibleș) hegység meghódítására.
Majdnem három óra autózás után leparkoltunk a Cibles erdészház mellett, majd rövid előkészületek után indulásra készen voltunk. Sétánk kilenc körül indult egy kényelmes erdei úton, majd a bányát elhagyva emelkedni kezdtünk. Tökéletes időjárás kényeztetett, se túl hideg, se túl meleg, a napsugarakat is láttuk fel-felbukkanni, a sár sem volt túl nagy, úgyhogy nyugodtan csodálhattuk az őszi színeket és élvezhettük az erdő nyugalmát.
Az Arcer menedékháznál (1440m) tartottunk egy rövid pihenőt, két vízbeszerző hősünk kulacsokkal felszerelve megkereste a forrást és ráadás-mászások árán sikeresen teljesítette a folyadékpótló-missziót. Innen csúcstámadásba lendültünk, de eredeti úti célunk előtt még felkapaszkodtunk az 1829 méter magas Arcer csúcsra egy meredek, sziklás, tériszonyosoknak és kezdő túrázóknak nem túl kedvező, de annál látványosabb és utólag elégtételt nyújtó úton. A kilátás egyre pazarabbá vált, ahogy emelkedtünk, ám mire felértünk, utánunk mászott egy kis köd is – de a jókedvünk cseppet sem lankadt.
A gerincen már egy kényelmes úton végigsétálva értük el a Cibles csúcsot (1839 méter magas), ahol megkongattuk a (nem vész-) harangot, megebédeltünk és teli pocakkal pózoltunk egyet a csúcsfotóhoz. És hogy az élmény teljes legyen ekkor még a nap is újra ránk mosolygott. Innen a visszaúthoz egy hosszabb de látványosabb útvonalat választottunk egy másik párhuzamos gerincen ahelyett, hogy az erdőn át a klasszikus jelzett úton ereszkedtünk volna le a völgybe.
Beszterce és Máramaros megye határán egyensúlyozva mentünk tovább a gerincen az Oușor csúcs irányába. Egyetlen nehézség az volt, hogy el kellett dönteni: jobbra vagy balra bámészkodjunk, ugyanis mindkét irányba hosszú kilométereken elképesztő őszi színekkel tarkított dombok és völgyek nyúltak el. Közben ösvény menti áfonyát majszoltunk és szívtuk magunkba a nap melegét. Az Oușor csúcstól aztán nekilódultunk már a völgynek, időben megtaláltuk a bányához vezető új jelzést mely még a túravezetőnek is újdonság volt, közben majdnem elveszítettünk két embert (tanulság: soha ne járj a túravezető előtt!), de aztán mégsem és a magas fák között sárga-vörös-zöld színkavalkádban, foltos szalamandrákat kerülgetve, puha avaron csúszkálva, egy patak medrében vizes-mohás köveken egyensúlyozva, de vegül is sötétedésre visszaértünk autóinkhoz. Csodálatos nap volt, igazi őszi feltöltődés. Köszönjük a szervezést és a részvételt egyaránt!
- A túra adatai: táv 22,3 kilométer, szintemelkedés 1378 méter
- Túravezető és fotók: Barkász Gábor
